Na emberek úgy látszik hogy nem szaroztam mert kicsit hamarabb hoztam :) Jó olvasást.
Oké az érettségiről, angol irodalom 4, nyelvtan 4, matek 5 -fogalmam sincs hogy hogy sikerült :) -spanyol 5-hát mondjuk ez természetes- És mivel a választott tantárgyam a spanyol kultúra.. hát még szép hogy 5.
Boo eredményei, irodalom 4 nyelvtan 4 matek 3 spanyol 5 töri 5.
Kevin születés napja kicsit szolidabbra sikerül, mert hát a miénk kicsit sok volt. A szülinapunkról jut eszembe! A cipőm párja előkerül anya fehérneműs fiókjából (!?!?) Boo pulcsija pedig a bárban maradt.
Na de most hogy túl vagyunk a nehezén... legalább is a sulison, mert hát ügye ott van még az utazásom franciába. Na de ez mellékes.. még. Szóval most hogy túl vagyunk az értségin jöhetett a pihenés.
-Szia kicsim-lépet be a szobámba Jacke.-Indulhatunk?
-Persze- kaptam fel a sport táskám, mert egy hetet Jacke-kel és a szüleivel töltök a nyaralójukban.
-Raktál el gyógyszert?
-Persze.-mutattam a kis táskámra.
-Anyám. Előttünk van még egy hatórás autó út.-sétáltunk ki az autóhoz
-Túl éljük.-ültem be Suzan mögé.
-Ha veled lehetek akkor biztos.-huppant le mellém.
-Te Liz.-fordult hátra Suzan
-Igen?
-Az ügynökségnél nem szolnak a pirszing miatt?
-Hát kitudják retusálni a képekről, de sajna lassan ki kéne szednem.-húztam el a szám és Jacek-re néztem, aki persze azonnal vágta hogy a kifutó modell karrieremre gondolok.
-O értem.-fordult vissza és a hátra levő hat órában csak Jacke Kol és én beszéltünk egymással (Kol Jacke bátya)
-Mikor tervezed elmondani Boo-nak?-tette fel a nagy kérdést drága barátom.
-Félek. De muszáj lesz lassan.
Jacke csak néma csendben bambult.
-Gyere velem.-csúszott ki.
-Hogy mi?
-Persze csak ha gondolod.
-Nem is tudom.
-Miről van szó?-vette ki a fülesét Kol.
-Liz huszadikán ki megy franciába kifutó modellnek és ha minden jól alakul akkor decemberig marad.-magyarázta el Jacke.
-De miért csak addig?
-Mert december közepén jár le a szerződésem.
-O. Értem. De öcsi neked ott van az a munka nem?-nézet az öccsére.
-Még is milyen munka?-néztem én is rá.
-De az csak szeptembertől.
-Jó és?-tárta szét a karját Kol. Hahó engem nem hallotok?
-Jacke elárulnád hogy miről is van szó?-szorítottam meg a kezét.
-Egy cég felajánlott nekem egy manager-i állást.-nézet mélyen a szemembe.-És szeptemberben kezdenék.
-És ezt mért csak most mondod?-akadtam ki egy kicsit. Szerintem teljesen jogosan.
-Mert nem akartam ezzel foglalkozni. Főleg most, hogy...
-Hogy?
-Elmész.-na erre nem tudtam mit mondani. Inkább bedugtam a fülembe a fülhallgatóm és durcásan bámultam ki az ablakon még el nem aludtam.
-Kicsim ébresztő megérkeztünk.-simogatta az arcom Jacke.
-Jaaaj- ásítottam egy nagyot. És kiszálltam.-Wow mekkora.-néztem fel a nyaralójukra.
-Igen-nevetett fel.-Gyere mennyünk fel a szobánkba. -Nem akartam hangosan kimondani de amióta együtt vagyunk most alszunk először együtt.
-Oké.-húztam széles mosolyra a szám.
Ledobtuk a cuccunk a szobánkba(!), utána következhetett a körbe vezetésem
A szobánk(!)
A fenti fürdő
Kol szobája
Jacke szüleinek szobája
Lenti fürdő
Nappali
Ebédlő
Konyha
És a medence
És igen mint mondtam óriási és gyönyörű a nyaraló.
-Mit szeretnél először csinálni?-ült le az ágyra Jacke.
-Azt hiszem úszkálni.-néztem le rá.
-Rendben akkor öltözzünk át.-halászta ki az úszógatyáját.
És én is így tettem. Felvettem a bikinim és a sarum, magamhoz kaptam egy törcsit és indulásra készen vártam Jacke-et.
A bikinim
-Wow.-lépet ki Jacke a fürdőből.
-Köszi.
Szépen komótosan lesétáltunk a medencéhez Jacke azonnal a vízbe vetette magát én pedig kifeküdtem napozni.
-Sziasztok. Nem gond ha csatlakozom?-mászott be a medencébe Kol.-Te Liz?
-Hümm?
-Hány éves korod óta csinálod ezt?
-Mit?
-A modellkedést?
-Ja. Hát igazándiből anya hatévesen mind a kettőnket befizette egy ilyen fotózásra, a fotós pedig azt mondta hogy mind a ketten bájosak vagyunk meg minden de nekem van az ilyenhez tehetségem.
-Ja tudod magad illegetni.-nevette fel Jacke
-Hülye.
-Értem. Szóval már tizenkét éve csinálod.-tért vissza a témához Kol.
-Igen. De miért?
-Ja csak...Durva hogy a legtöbb kifutómodell 25-26 évesen jut el odáig ahova te.
-Hát ja.
-Na jól van elég a dumából, gyere be fürdeni.-mászott ki a medencéből Jacke és mellém térdelt.
-Most nem. Majd kicsit később.
-Na azt már nem.-kapott fel és velem együtt beugrott a medencébe.
-Vagy most.-jöttem fel a víz alól.
-Gyerekek elmentünk boltba. Félóra és itt vagyunk.-szolt ki a konyha ablakon Suzan
-Igen is anyuci.-monda elvékonyodott hangon Kol.
-Tudjátok az az igazság hogy már unom ezt az egészet.-szólaltam meg halkan.
-Mit?? Mi van?-nézett rá Jacke értetlenül.
-Mindenki azt hiszi hogy annyira erős vagyok. De nem! Rohadtul nem.-másztam ki a vízből.
-Ezt meg hogy érted?-jött utánam Jacke
-Ti is úgy kezelitek ezt az egész ügyet, hogy el megyek mint ha ez olyan természetes lenne. Emberek nem egy hétre megyek és nem is egy hónapra. Ha nem fél évre. Az hat hónap. És ha azt alig bírtam ki hogy kéthéti nem láthattam a tesóm, mert a nagyinál voltam... Akkor akkor - csuklott el a hangom.-Akkor ezt hogyan fogom kibírni?-rogytam le a földre sírva.
-Á szóval itt arról van szó hogy...?-mászott ki Kol is.
-Nem is attól félsz hogy mi hiányolni fogunk. Hanem attól, hogy mi hiányozni fogunk.-ült le mellém Jacke
Hozzábújtam és tovább sírtam. Jacke elkezdte simogatni a hajam és szorosan magához ölelt.
-Minden rendben lesz.-suttogta a fülembe.
-De hogy lesz.-emeltem el a fejem.-Boo még nem is tud az egészről.
-És majd elmondod neki.-állt mellettünk Kol.
-Jó. De...-töröltem meg a szemem.
-De?-guggolt le.-Félsz hogy meg fog utálni.
-Igen.-kezdtem el még jobban bőgni.
-Na jó ide figyelj.-ragadta meg a csuklom Kol és felhúzott a földről.-Meg utálni tuti nem fog. Szeret téged. Szed össze megad állj elé és mond meg neki hogy ez meg ez a szitu és, hogy te elszeretnéd vállalni. Hidd el hogy támogatni fog. Szerintem ő is tudja hogy ez a karriered egy nagy pontja. Nem fogja azt mondani, hogy maradj. Érted?-nézett mélyen a szemembe.
-Aham.-szipogtam.
-Akkor most élvezd a pillanatot és élj a jelennek. Elvégre azt te alakítod és ezzel a múltad és a jövőd is rajtad áll. Ha valamit meg bántál a múltban akkor tudsz majd még változtatni azon hogy a jövőben az ne történjen meg újra.
-Oké-mosolyodtam el halványan
-Na akkor most repülj.-lökött be a medencébe.
-Köszi Báttyus.
-Vigyáz rá öcskös. Nagyon értékes egy ember.
-Tudom.
-Köszi Kol.-néztem fel rá.
-Komolyan gondoltam azokat amiket mondtam.
-Tudom.
Még körülbelül egy félórát hülyültünk a vízben utána bementünk a napaliba játszani az Xboxon.
-Kicsim-karolt át Jacke.
-Mond.-stoppoltam le a játékot és a szemébe néztem.
-Miután végeztél elmegyünk sétálni?
-Felőlem.-folytattam az autó versenyt.
-Szeretlek.-súgta a fülembe. És jé.. hirtelen nem is érdekelt a verseny.
Ééés ennyi lenne mára. igyekszem az újjal.





















.jpg)

.jpg)




